Hol keressük: A fekete sügér csak néhány állóvizünkben fordul elõ hazánkban, telepített állományai vannak. A vizekben a tartózkodási helyét erõsen meghatározza az apróhalrajok vonulása. Az egyik legszemfülesebb ragadozó hal. Fõleg vízinövények és a nyílt víz határán tartózkodik, gyakran takarásból ront áldozatára, de elõfordul, hogy balin módjára üldözi. Kapási idõk: Ha a halat egy kicsit jobban szemügyre vesszük, azonnal feltûnik a nagyméretû szem, amely nappali ragadozó mivoltát árulja el. Ez nem azt jelenti, hogy éjjel nem táplálkozik, hanem, hogy elsõsorban a nappali órákban szerzi zsákmányát. Horgászatára a legalkalmasabbak a napsütéses órák, fõleg az elsõ hajnali napsugarak hozzák meg kapókedvét, a déli órákban is fokozottan aktív. Enyhén borongós idõben étvágya csökken, esõs zivataros idõszakot takarásban vészeli át. Az évszakok tekintetében a nyári idõszak a legmegfelelõbb, õsszel a lehûlõ vízben már kevesebb táplálékot vesz magához, télen a fenék közelében a vízterület legmélyebb pontjain tartózkodik. Horgászmódszerek: A csukához hasonló módszerekkel horgászunk erre a halra, a felszerelést egy kicsit finomítsuk, mivel a hal testtömege hazánkban max. 5 kg körül mozog. Az úszós szerelékkel elsõsorban vízinövényzet tiszásaiban, illetve a nádfalak elõtt horgászhatunk.A növényzet között a lefenekezett, a nyílt vízen pedig a szabadon úsztatott szereléket alkalmazhatjuk. A horog és a fõzsinór közé iktassunk kevlar elõkét, drótelõke csak olyan helyeken indokolt, alhol nagyobb csukák is elõfordulnak. A fenekezõs módszert csak sekélyebb tavakon lehet eredményesen alkalmazni, mivel a fekete sügér elsõsorban felszín közelében üldözi az apróhal népséget. A pergetõs horgászata talán a legelterjedtebb, a wobleres és a gumihalas horgászat talán a legeredményesebb, a mûcsalit élénken táncoltassuk, így hívjuk fel a legjobban a ragadozó figyelmét, alapvetõen a fekete sügér kíváncsi hal és gyakran mindenre rárabol. Felszerelés: Úszós módszernél a bot legyen 3-3,5 m hosszú, 30-60 g dobósúlyú, lehetõleg parabolaakciójú. Az orsó 40-es kapacitású, amelyre 0,25-0,30- as zsinórral töltsünk fel. A pergetõs, woblerezõ szerelék egy kicsit lehet finomabb a legelterjedtebb ragadozó halaknál használtakénál. A bot 2,70-3,30 m, dobósúlya 20-40, 25-50 g spiccakciós, az orsó 40- es kapacitású, legalább 3 golyóscsapággyal, és megbízható fékrendszerrel rendelkezzen. A zsinór 0,20-0,30- as legyen. Akadályokban bõvelkedõ, illetve csukagyanús helyeken bátran horgászhatunk 0,30-as zsinórral, mivel ha esetleg nagyobb csuka akad a horogra ezzel a felszereléssel még biztonságosan partra vezethetõ. Csalik: Élõcsalik közül elsõsorban a kisméretû csalihalra kap a legszívesebben, de más halfajnak felkínált gilisztára, piócára is rákaphat. Mûcsalik közül az apróbb körforgó villantók, különféle gumihalak, twisterek, woblerek kisméretû példányai, válnak be leginkább. Eredeti õshazájában Észak-Amerikában a békát utánzó széles terelõlapkájú woblerekkel horgásznak erre a halra.Fárasztás, kiemelés, élvetartás: A kapása aálatlában heves, amelyet a boton egy erõteljes rántásként érzékelünk. A horgon igen hevesen védekezik, gyakran akrobatamutatványokkal kápráztatja el a gyanútlan horgászt (ilyenkor szokott a legtöbb hal lemaradni), ezért semmi esetre se erõltessük halunkat, hagyjuk hogy kitombolja magát a mélyebb vízrészeken. Szákolni csak a teljesen kifáradt halat érdemes, gyakran még a szákból is kiugorhat. Élvetartása nagyméretû szákban illetve a szájánál zsinórra fûzve és a mélybe engedve lehetséges.